2 jún 2020

Magamról röviden

Submitted by aranyosine

Aranyosiné Borsodi Éva vagyok, Nyíregyházán élek. Tanító szakon (technika szakkollégium) végeztem a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán, a kistérségi tanügyigazgatási szakértői szakvizsgámat 2006-ban tettem le. 12.éve dolgozom tanügyigazgatási szakértőként,azóta folyamatosan segítem a velem szerződött intézményvezetők munkáját.

Egy kis településen kezdtem el tanítani. Olyan körülmények között - mai kifejezéssel élve - többségében halmozottan hátrányos helyzetből érkező tanulókkal, hogy az első évben el akartam hagyni a pályát. A főiskola nem erre képzett engem , bennünket ( tudatlanság, káromkodás, repülő székek, tetű, rüh, stb). A pedagógus szüleim támogatásának, biztatásának, szakmai segítségének köszönhettem ,hogy nem tettem. Aztán az első kudarcokkal teli év után jöttek a pozitív élmények és egyre jobban kezdtem szeretni tanító lenni.

Három év után kerültem be Nyíregyházára . Az első nyíregyházi iskolámban egy (de nagyon szép ) évet tanítottam ,mert közbe szólt a szerelem, majd annak gyümölcsei , így feleség és anya lettem.
Míg a csemetéimet otthon nevelgettem, ezt az iskolát , a gyermeklétszám csökkenésére hivatkozva fokozatos kifuttatással megszüntették. Így négy év gyermekgondozás után ide nem,de a lakóhelyemhez közeli általános iskolába mentem vissza tanítani.

Az itt eltöltött 15 év alatt voltam napközis nevelő, osztálytanító, munkaközösség-vezető, tagozatvezető, pályázat útján a Pedagógiai Intézet külsős szaktanácsadója. 2004-2006 között még ebben az iskolában tanítva végeztem el a szakértőit is (saját erőből ,fizetés nélküli szabadságok és szívességi helyettesítések terhére) , és mivel az iskolában a tanulók kb. 20%-a hátrányos helyzetből érkezett, így ezen a területen a képzésre és az önképzésre is nagy hangsúlyt kellett fektetnem itt, ha eredményeket akartam a tanítványaimmal elérni.

Nehéz éveket éltünk meg a kollégáimmal együtt ebben az iskolában. Nem volt könnyű a tanulókkal sem, de gyakran nagyobb kihívást jelentettek a szülők, ráadásul az iskolát 2000-től - az akkori fenntartó - minden évben be akarta zárni, vagyis lebegtettek bennünket. A létbizonytalanság évekig ott volt a fejünk felett. Végül 2007. júniusában - már mint tagintézmény - egy kolléganőmmel ketten engedtük el az utolsó alsós osztályt. Azzal ez az iskola megszűnt.

Szaktanácsadóként a megye iskoláiba jártam ki bemutató órát tartani (a kinti,számomra ismeretlen tanulókkal kooperatív tanítási technikát mutattam be a kollégáknak),amelyre 2007 után is igény volt.
2006-ban a Szegedi Tudományegyetemen szereztem meg a kistérségi tanügyigazgatási szakértői szakvizsgát, de ez nem lett volna elég ahhoz, hogy megbízható és hiteles szakértő legyek.

Édesapám 20 évig volt iskolaigazgató, mellette az egyik Iskolaszövetségben is segítette az igazgató kollégái tanügyi munkáját, majd nyugdíjba vonulása után a Pedagógiai Intézet külsős tanügyi szaktanácsadójaként a megyei iskolák vezetői tanügyi támogatását végezte majd 70 éves koráig.
2007-ben már bevont a tanügyi munkáiba. Ő mentorált három évig, majd fokozatosan átadta a feladait és már csak a háttérből támogatott. Ha megakadtam, valamit nem értettem vagy elfelejtettem vagy csak megerősítésre volt szükségem, rögtön volt kihez fordulnom. Ez jó nagy biztonságérzetet adott. Emellett az elmúlt 12 évben rettentő sok tanulás ,munka áll mögöttem, hiszen hitelesen segíteni csak az tud, aki tud is, így a mai napig igyekszem naprakésznek lenni és tanulni.

2010 óta önállóan segítem a velem szerződött intézményvezetők munkáját,úgy,hogy 2013-2014 között elláttam egy kistérség 19 településének intézményei (iskolák és óvodák) tanügyi támogatását kistérségi megbízás alapján. Mellette voltak projektben ellátott feladataim is (pl. Gyermekesély közoktatási koordinátori feladatok ,egyéb TÁMOP-os projektekben mentori és koordinátori feladatok)de 2016. január 1-je óta már a nagy számú szerződött intézmények vezetőnek a munkáját segítem, illetve a honlapom segítségével mindenkiét, aki azt olvassa.